Arcvesztés és atomfegyverek: íme az ukrajnai háború világméretű eszkalációja

Múlt heti cikkünkben bemutattuk, hogy az ukrán titkosszolgálati hálózat kiterjedését, és korábbi példákon keresztül, hogy az ukrán vezetés milyen messzire hajlandó elmenni céljai elérése érdekében. Ezt az elkötelezettséget bizonyította ismét az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) és a Katonai Hírszerzés Főigazgatósága (GUR), amikor 2025. június 1-én robbantásos merényletet követtek el az orosz vasúti hálózat és dróntámadást négy katonai repülőtér ellen, melyeken nukleáris fegyverek hordozására is képes orosz repülőgépek állomásoznak. Kérdés, ezek milyen hatást gyakoroltak Oroszország hadviselő képességeire és milyen válaszreakció várható a presztízsveszteségre híresen jól reagáló oroszoktól.

Merényletek a civil infrastruktúra ellen

Időrendben haladva, az első támadás május 31-én szombaton este történt, amikor egy Brjanszk területi és egy kurszki vasúti felüljárót robbantottak fel. A Brjanszki támadás során az elkövetők egy vasúti felüljárót robbantottak fel, éppen akkor amikor egy menetrend szerint közlekedő személyvonat haladt át alatta. A szerelvény kisiklott, a mozdony vezetője és hat utas életét vesztette, valamint legalább száz ember megsérült.

Az akció kommunikációs értéke azonban kétségkívül felülmúlja annak harcászati jelentőségét, hiszen az oroszok alig egy nap alatt helyreállították a vasúti közlekedést, de a politikai vezetés terrorcselekményként kezeli a támadásokat.

A kurszki műveletre néhány órával később, helyi idő szerint június 1-én hajnali 3 körül került sor, amikor egy másik vasúti hidat robbantottak fel, melynek hatására a hídon áthaladó tehervonat a híd alatti közútra zuhant.

A harmadik robbantásról a nyugati média kevésbé számolt be, azonban a történések megértésében fontos szerepet játszik. A szintén június 1-i akció vasárnap délelőtt 10:50-kor, a Brjanszki régió Unecsa és Zsecsa állomásai közötti vasúti szakaszon történt, itt azonban csak elhanyagolható károk keletkeztek a sínpályában. Az eset érdekessége, hogy az orosz Kommersant napilap tudósítása szerint – a helyszín átvizsgálása során a nyomozócsoport egy másik, fel nem robbant bombát is talált.

– számolt be a Kommersant.

A robbanóanyagok amerikai eredetének komolyan vehetőségétől tekintsünk most el, ez orosz belpolitikai kommunikáció. Valójában nem az a kérdés, hogy honnan volt egy egymilliós hadsereget fenntartó államnak párszáz kiló C-4-e, hanem az, hogy tudtak-e az akcióról Ukrajna nyugati partnerei és az amerikai vezetés. 

Értesítette-e Zelenszkij a támadás előtt az amerikaiakat?

Miért számít ez? Ennek számos oka van. Nyugati szempontból azért van jelentősége a kérdésnek, mert amennyiben nem szóltak a támadásokról előre, az azt jelenti, hogy az ukránok nem bíznak az amerikaiakban műveletbiztonsági (OPSEC) szempontból, és tartottak az információszivárgástól. Mint ismert, a Zelenszkij rezsim hasonlóan tagadta, hogy értesítették volna a nyugati partnereiket az Északi Áramlat II felrobbantása és a kurszki betörés után is.

Ezzel a narratívával kapcsolatban csak annyit jegyeznénk meg, hogy kivételes OPSEC fegyelemről tett tanúbizonyságot az ukrán hadvezetés, amennyiben sikerült teljes titokban megtervezni egy ekkora akciót. Mindezt úgy, hogy sem az Ukrajnában dolgozó nyugati katonai tanácsadók, sem a nyugati hírszerző ügynökségek, sem a mindent és mindenkit lehallgató amerikai elektronikus hírszerzés nem értesült róla a tervezési folyamat másfél éve alatt.

A hivatalos kommunikációt gyengíti, hogy Donald Trump elnök 2025. május 27-én közzétett egy bejegyzést Truth Social oldalán, melyben „igazán rossz dolgokra” figyelmezteti orosz kollégáját. 

– írta az amerikai elnök.

Az szintén nem segíti a fenti érvelést, hogy az amerikai Axios hírportál eredeti tudósításában még azt írta, hogy „Ukrajna értesítette a Trump adminisztrációt a támadás előtt”, melyet a cikk megjelenése után alig fél órával ennek ellenkezőjére módosítottak.

A valóság ebben az esetben sajnos nem elsődleges szempont, ennél fontosabb, hogy a támadások és azok kommunikációja lehetőséget biztosít a – katasztrofális arcvesztést elszenvedő orosz – vezetés számára, hogy tovább korbácsolja az ukrán és nyugat-ellenes közhangulatot. Továbbá az is lehetséges, hogy az a bombatámadásokat ürügyként használva Putyin visszalép a béketárgyalásoktól, mondván, hogy „Ukrajna terrorista állam, mely civil vonatokat támad”. Nem ez lenne az első alkalom, hogy az orosz vezetés ezt a taktikát alkalmazza.

„Operatsija Pavutyna”, az ukrán titkosszolgálat magnum opus-a

A vasúti robbantások után jött csak az igazi feketeleves, ugyanis 2025. június 1. délutánján öt orosz stratégiai bombázókat állomásoztató katonai repülőteret ért tömeges dróntámadás. Ennek hatására Olenya, Belaya, Ivanovo és Voznesensk légibázisok flottájában komoly kár keletkezett, a Dyagilevo elleni művelet azonban (valószínűleg technikai probléma miatt) nem járt sikerrel.

Tehát hogyan szenvedte el az orosz stratégiai bombázóflotta legnagyobb veszteségét a II. világháború óta? Az ukrán terv kétségtelenül zseniális volt, a támadó drónokat már korábban az országba csempészték, majd speciálisan erre a célra kialakított konténerekből, teherautók platójáról indították őket.

A kívülről kis, napelemekkel felszerelt mobilháznak tűnő konténerek tetején, 20 cm-rel a mennyezet alatt, akkumulátorokat, drónokat és töltőket rejtettek el úgy, hogy azok még akkor is észrevétlenek maradjanak, ha valaki belép az „épületbe”. A tetőt egy motoros sín nyitja fel, melyen egy törékeny sarokelem a nyomás hatására elenged, miközben a motor tovább működik, teljesen kinyitja, majd leválasztja a tetőt, és máris indításra kész a rendszer.

Volodimir Zelenszkij állítása szerint a támadás során negyven stratégiai vagy vadászbombázót semmisítettek meg, ez azonban szokás szerint hamisnak bizonyult. Megerősített források szerint 7 darab Tu-95 bombázó (58 aktív szolgálatban), illetve 4 darab Tu-22-es (54 aktív szolgálatban) típusú bombázó teljesen megsemmisült. Az oroszok ennél kevesebbet vallottak be, de ezen természetesen nem lepődtünk meg.

A támadás gyakorlati hatása, következményei

Az első és legnyilvánvalóbb következmény az, hogy tömegével fognak hullani a fejek az orosz elhárítás és légvédelem vezetésében. Ez magától értetődő egy több szempontból is fájó, és rendkívül ciki hírszerzési kudarc után.

De milyen befolyással lesz ez a háború menetére? Gyakorlatilag semmilyennel. Egyrészt az Ukrajna ellen indított csapások kis részéért felelnek a stratégiai bombázók (ezeket inkább földi vagy vízi platformokról indítják), ráadásul egy-egy támadásban általában csak 6-10 darab repülőgép vesz részt.

Ugyanez igaz az orosz atom csapásmérő képességre is, hiszen néhány repülőgép elvesztése nem befolyásolja a nukleáris triádot (légi, szárazföldi, tengeri képességek).

Az elvesztett bombázók nélkül is több ezer atomtöltetet tud indítani Oroszország silókból, mobil szárazföldi platformokról, álcázott vasúti vagonokból, hajókról, tengeralattjárókról és a „maradék” stratégiai bombázójáról.  Ebből a szempontból egyedül a közvetett hatásokkal lehet számolni, vagyis, hogy most meg kell erősíteni a hátország bázisait, ennek az erőforrásigényeit pedig a front is megérezheti.

A stratégiai bombázóflottával rendelkező országoknak nemzetközi szerződésben meghatározott feltételek szerint kell tárolniuk ezen eszközeiket, de ezzel később foglalkozunk részletesen. Egyelőre elég annyi, hogy azon országok, melyek a földrajzi távolságban és a kinetikus (légvédelmi rakéta) rendszereikben bíztak a drónvédelmet illetően, most komolyan el kell gondolkodniuk.

Rövid kitérőként érdemes megemlíteni, hogy a Magyar Honvédség – előrelátóan – már 2018-ban megrendelte a DAM (Deployable Aircraft Maintenance Facility) nevű mobil hangárt Gripenjeink számára. Azonban a hétköznapi üzemeltetés során szükség lehet szigorúbb szabályok kialakítására gépparkunk maximális védelme érdekében.

Az alábbi képen például a louisianai Barksdale Légibázis látható, mely az amerikai 2. Bombázóezrednek (B-52H típusú bombázókkal), valamint a 307. Tartalékos Bombázóezrednek ad otthont. Akárcsak Oroszországban, itt is katonás rendben, a szabad ég alatt sorakoznak a pótolhatatlan (B-52-es gyártása 1962-ben fejeződött be) stratégiai bombázók.

Ezek a szerződések ehelyett azt követelik meg, hogy a bombázókat megfigyelhető helyszíneken állomásoztassák, és olyan megkülönböztető jegyekkel rendelkezzenek, amelyek lehetővé teszik az ellenőrzést nemzeti technikai eszközökkel (például műholdakkal) vagy helyszíni ellenőrzések során. A szabad ég alatti parkolás ennek egy gyakorlatias megoldása a műholdas megfigyelés elősegítésére, de jogi kötelezettséget nem jelent.

A mostani feszült helyzetben azonban van rá esély, hogy Moszkva felmondhatja a még megmaradt nukleáris fegyverzet-ellenőrzési megállapodásokat, például a már felfüggesztett New START szerződést. Emellett az is könnyen előfordulhat, hogy a jövőben egyszerűen nem foglalkoznak majd a nukleáris ellenőrzési rezsimek gerincét képező szerződések lényegével, az átláthatósággal.

Ettől nem feltétlen lesz nagyobb egy atomháború kockázata, de olvasóink talán egyetértenek, ha azt mondjuk, azért megnyugtatóbb, ha látjuk mikor melyik bombázó, merre jár a világban – legyenek azok oroszok, amerikaiak vagy kínaiak.

Milyen reakció várható Oroszországtól?

Az érvényben lévő orosz nukleáris doktrína alapján – ahogyan a 2024 májusában végrehajtott támadások a voronyezsi korai előrejelző radarok ellen, úgy a mostani dróncsapás is elméletileg kiválthatna nukleáris megtorlást.

Orosz szemszögből nézve ugyanis a stratégiai légibázisokat ért támadások két olyan feltételt is teljesíthetnek, amelyek a doktrína szerint lehetővé teszik a nukleáris válaszlépést:

• Az Oroszországi Föderáció kritikus állami vagy katonai infrastruktúrája ellen irányuló ellenséges akció, amely veszélyezteti a nukleáris erők válaszcsapásra való képességét,
• Valamint olyan konvencionális fegyveres agresszió, amely az orosz állam fennmaradását közvetlenül fenyegeti.

Természetesen hiba lenne ebből rögtön azt a téves következtetést levonni, hogy a közeljövőben nukleáris háború tör ki Oroszország és Ukrajna között. Az viszont biztos, hogy a hasonló támadásokra Moszkva – finoman szólva is – érzékenyen szokott reagálni, és rövid időn belül várhatóan határozott válaszlépést fog tenni – például újabb Oresnyik típusú ballisztikus rakéták indításával vagy széleskörű rakétatámadással az ukrán katonai hírszerzés létesítményei ellen.

A dróntámadás a béketárgyalásokra sem fog pozitív hatást gyakorolni. Az ukránok elmondása szerint másfél éve tervezték a műveletet, azt viszont, hogy végrehajtják valószínűleg éppen a béketárgyalások vontatott előrehaladása döntötte el.

Amennyiben ez a feltételezés igaz, úgy valószínűleg Zeleszkij azzal számol, hogy Vladimir Putyin leghamarabb a nyári offenzíva sikereire támaszkodva tervez tárgyalóasztalhoz ülni, legkorábban szeptember-október környékén. Ebben az értelmezésben az akció célja pedig ugyanaz volt, mint korábban a kurszki támadással, hogy Ukrajna megmutassa a nyugati támogatóinak – még tud harcolni. Kérdés, hogy meddig.

Nyitókép: Volodimir Zelenszkij hivatalos X-oldala